Bogi, amíg maga volt, nem sok idő az az egy hét, egy tünemény volt.
Kicsit kapkodott a kezünk után, próbálkozott a papucsokkal, de nem bántotta a virágokat, nem tett kárt semmiben.
A talajtakaró növényeimet, illetve az alacsony, ládikós virágaimat bokornak használta... ügyesen meglapult az árnyékukban.
Gondjaink voltak az evéssel, mert állítólag ő nem kapott tápot, de a felsorolt kínálatból se fogadott el semmit. Kivéve egy nem felsoroltat, a piszokjó párizsit. Ez a mamánk ötlete volt, egy kicsit csempésztem a tápba és így lassacskán megszokta, hamarosan megette a főtt pipihusit is rizzsel, zöldségekkel. Igazából a reggelit sosem akarta elfogadni, elég nehezen tudtam rászoktatni. Délben már csipegetett, esténként pedig elmondhattam, hogy vacsorázott...
Ez nagyon sokáig így ment, később meg reggelenként a futkosást részesítette előnyben :-)))
Amíg egyszer-kétszer pórul nem járt.
Mert az első közös étkezés alkalmával rögtön kiderült, hogy Brúnó egy zabálógép. Ez azóta csak megerősítve, gondolom végleges állapot. Simán bevágta pillanatok alatt a Bogi adagját is..
Ez újabb megoldásokat követelt. Brúnó bent, a közös helyükön, Bogi kint evett.
Aztán készültünk nyaralásra, a kutyákkal persze, össze kellett szoktatni. Brúnó szép lassan megtanulta, hogy addig nem mehet a Bogi tányérjához, amíg az be nem fejezte az evést és el nem vonult onnan. Boginak pedig meg kellett szokni, hogy, ha elmegy és még nem üres a tányér, mire visszajön kalandozásaiból, bizony már üres lesz. Megtanulta.
Manapság teljes egyetértésben étkeznek, Bogi eszik, Brúnó zabál. Ezt igazán az első csirkenyakas akció erősítette meg. Bogi rágott is... Brúnó csak nyelt... :-)))
A zabálós tulajdonságait leszámítva, na meg, hogy Brúnót azért már a virágok is érdekelték, ő sokkal jámborabb volt a Boginál. Egyszer sem harapta volna meg a kezünket, nagyon bújós volt, őt lehetett gyömöszölni, simogatni. rögtön gerincre dobta magát. Bogi ezt nem engedte.
Bogi minden embert örömmel fogadott, és ez a mai napig is így van, még a betörőnek is örömpisket ejtene sűrű farkcsóválások közepedte...
Brúnó megfontoltabb, ő nem áll szóba kapásból akárkivel. A kis huncut Bogit küldi előre... :-))
nem kell küldeni, Bogi megy, Brúnó pedig óvatosan utána.
A hangos járművektől, hirtelen zajoktól pedig Bogi fél jobban, Brúnó nem nagyon foglalkozik ilyesmivel...
Az első tűzijátékkor még behoztuk őket, nagyon közel lődöztek hozzánk... a másodiknál mi mentünk ki és figyeltük a reakciót. Gondolom a kopóknak nem kéne a durrogástól megrémülni. (bár szegény német vizslánk vadászkutya létére igen nehezen viselte ezeket a durrogós ceremóniákat.)
A reakció: Bogi azt kereste honnan jön a zaj...Brúnó elkezdett játszani, inni, pisilni...
Folyt. köv.
Addig is képek a leányzóról:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése