Ami még kimaradt, a teljesség igénye nélkül...

Nem könnyű így "visszamenőleg" írni ezekről az elevenségekről.


Kinti kutyusoknak szántuk őket, ahogy az előző kutyáink is kint laktak. Az az igazság, hogy én szeretném, ha megtanulnának bent kultúráltan viselkedni, irgykedve nézem a képeket a benti ebekről.


De!!! A családi megállapodás nem erről szólt, aztán néha én is úgy gondolom, hogy kint van a helyük. Máskor, meg: de jó lenne , ha bent lennének, főleg, amikor pocsék az idő..


Pocsék volt nyáron a kánikulában, amikor nem találták kint a helyüket. Bizony behoztam egy párszor őket a kissé hüvösebb lakásba. Sokadik nap után tudtak jót aludni. De semmi rosszat nem csináltak, egy kis örömviháncoláson kívül. Persze mindezt felügyelet alatt.





Aztán telt-múlt az idő, a nélkül, hogy bent lettek volna.. próbálkoztunk még hetekkel később.


Ekkor már nem volt minden olyan fenékig tejfel, ugyanis bepisiltek. Jöttek-mentek nagy boldogan, kíváncsian felfedeztek, és hol itt, hol ott hagytak egy-egy tócsát maguk után.


Jól belegondolva csak arra a következtetésre jutottam, hogy attól tartva, hogy nem jöhetnek ismét be, inkább nem is szóltak. Vagy csak jelölgettek.


Sajnos ez azóta is így megy, ha néha beengedem őket.


Pedig olyan tündérikek, Bogi imádja TV-t nézni, hatalmas farkcsóválással örömködik.


Az az igazság, hogy elég sokszor beoson a lábunk között, Brúnó meg olyankor kint kaparja az ajtót.


Ha Bogi beszökik mindig a TV-t keresi.:-)))


A nyáriszünet végén a lányom beengedte őket néhányszor a szobájába.  A kis betyárok nem alszanak ám az udvaron, nem mennek be a helyükre se, gondolom attól félnek, hogy bezárjuk őket. Brúnó egyáltalán nem alszik bent, ha szabadság van, Bogi 2-3 alkalommal azért bebújt a kis kuckójukba aludni.