Nem írtam már ezer éve, óriási a lemaradás. Most sincs kedvem, csak így gyorsabban telik az idő, a nélkül, hogy más dolgon törném az agyam.. legalábbis remélem.
Már azt is elfelejtettem, amit a blogolásból megtanultam.
Hol is folytassam a kutyusokról szóló irományt?
Kezdem ott(folytatom)hogy az utolsó bejegyzések környékén már erősen könnyezett időnként Bogi szeme. Mosogattam kamillával, bórvízzel, olyan türelmesen engedte.A szeme hol jobb volt, hol meg annyira irritálta anapfény, hogy ki se tudta nyitni. Allergiára gondoltam, vagy esetleg valami belement. A lényeg, hogy éppakkoriban volt esedékes a veszettség elleni oltásuk, így megmutattuk a dokinak.
Sajnálattal közölte, hogy ez a probléma bizony a befelé forduló szemhéjaktól van, amit mindenképpen műteni kell. Ő nemvégez műtéteket, de ajánlott orvost a szomszéd városban. Sőt, fel is hívta, beszélt vele is. AKkor még reménykedtünk, mert látatlan azt mondta, hogy ilyen pici korban nem nagyon szokták műteni, ahogy növekszik a kutyus, a fejmérete is változik, és kinőheti ezt a dolgot.
Megbeszéltük az időpontot, és ott derült ki, az első látásra, hogy bizony ezt műteni kell, nem meri megkockááztatni, hogy vár vele, mert a kutyus szeme világa a tét.
Ez a műtét előtti órákban készült fotó(látni, hogy pakoltam előle, ő meg ment utána :-)) na meg talán a beteg szemeket is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése