Ami még kimaradt, a teljesség igénye nélkül...

Nem könnyű így "visszamenőleg" írni ezekről az elevenségekről.


Kinti kutyusoknak szántuk őket, ahogy az előző kutyáink is kint laktak. Az az igazság, hogy én szeretném, ha megtanulnának bent kultúráltan viselkedni, irgykedve nézem a képeket a benti ebekről.


De!!! A családi megállapodás nem erről szólt, aztán néha én is úgy gondolom, hogy kint van a helyük. Máskor, meg: de jó lenne , ha bent lennének, főleg, amikor pocsék az idő..


Pocsék volt nyáron a kánikulában, amikor nem találták kint a helyüket. Bizony behoztam egy párszor őket a kissé hüvösebb lakásba. Sokadik nap után tudtak jót aludni. De semmi rosszat nem csináltak, egy kis örömviháncoláson kívül. Persze mindezt felügyelet alatt.





Aztán telt-múlt az idő, a nélkül, hogy bent lettek volna.. próbálkoztunk még hetekkel később.


Ekkor már nem volt minden olyan fenékig tejfel, ugyanis bepisiltek. Jöttek-mentek nagy boldogan, kíváncsian felfedeztek, és hol itt, hol ott hagytak egy-egy tócsát maguk után.


Jól belegondolva csak arra a következtetésre jutottam, hogy attól tartva, hogy nem jöhetnek ismét be, inkább nem is szóltak. Vagy csak jelölgettek.


Sajnos ez azóta is így megy, ha néha beengedem őket.


Pedig olyan tündérikek, Bogi imádja TV-t nézni, hatalmas farkcsóválással örömködik.


Az az igazság, hogy elég sokszor beoson a lábunk között, Brúnó meg olyankor kint kaparja az ajtót.


Ha Bogi beszökik mindig a TV-t keresi.:-)))


A nyáriszünet végén a lányom beengedte őket néhányszor a szobájába.  A kis betyárok nem alszanak ám az udvaron, nem mennek be a helyükre se, gondolom attól félnek, hogy bezárjuk őket. Brúnó egyáltalán nem alszik bent, ha szabadság van, Bogi 2-3 alkalommal azért bebújt a kis kuckójukba aludni.

Megint a jellemek....

Ideje folytatnom  a nosztalgiázást, mert minden nap lenne új és új sztori, de nagy még a lemaradás visszamenőleg.


Most Búnóval a középpontban...


Bár csak 1 héttel idősebb Boginál a papírforma szerint, bizonyos területeken sokkal tanulékonyabb volt, talán még ma is igaz ez.... persze nem mindenben :-))





Az ül, és fekszik szavakra ő működött előbb, de nem kellett sok idő Boginak sem.


A fiúcska nagyon szeret(ett) a közelemben lenni első perctől kezdve, Bogi  pedig  Brúnót részesítette előnyben attól kezdve, hogy társra lelt személyében. Mi  mellékszereplők lettünk.


Jöttek sorba kiskutyalátogatóba az ismerősök, és m ndenkinek az apró beagle volt  kedvence, előbb-utóbb azon vettem észre magam, hogy én meg agyondédelgetem Brúnót. Mert az ember akkor is szereti a gyerekét is, ha a várakozással ellnetétben nem szőke és kék szemű lesz netán, vagy, ha nem bombázó, vagy izompacsirta, hanem elől deszka hátul léc...


Bármilyen sokszoros kevercset lehet imádni... ő meg, ahogy egy kedves biglis topikos nevezte egy különlegesség... ez nagyon jól esett,  főleg azután, hogy sokan mondták, nem kellett volna ő nekünk. Mostanában néha már nagy kópé a drágám, olyankor dühömben én is felteszem a kérdést? Kellett nekünk két kutya? De a tipikus,  kis ártatlan nézéssel teljesen levesz a lábamról, és persze, hogy nem adnám.. semmi pénzért.. egyiket sem.....


A mi különlegességünk szerintem dupla tulajdonsággal rendelkezik.. biglis is és bassetes is...


Ez jó és rossz téren is igaz.


Baromira meg tud sértődni átmenetileg... nem tart sokáig, de komoly. Rá se néz az emberre olyankor, hiába beszélünk neki.


Bizonyos mértékig az intésre is reagál, sajnos van egy nem kívánatos tulajdonsága, amitől teljesen elképedtem..ennek kapcsán inem is rendesen... azt hittem rosszul látok.. de nem, megeszi a kutyakakit. Itt a kertben meg lenne a helyük, ahol ezt intézni kellene nekik. Bogi az esetek nagy részében el is találja.. Brúnó is egy időben, de mivel durvul ez a kakis helyzet, egy kicsit össze van keveredve a drágám..


Nem engedem Bogi után menni, ha észreveszem  a dolgot, (frissen lehet neki a legjobb :-))) ,ezért már rohanna is utána)... így viszont az első időben szép lassan kialakított kakáldahelyet kerüli.


Mert ugye próbáltuk a célhelyre hordani a cuccos egy részét, hogy visszajárjanak..


Ha rajtakapom , hogy "csemegézik", mert nem vettem észre a cuccot, és ott maradt, akkor bizony nyakon csípem. Most már legalább otthagyja, ha rászólok, de még nem tud neki ellenállni. Függő :-)))


Olvastam, hogy a biglik és a   bassetek is tudnak ilyet, van amelyik kinövi, van amelyik nem, sőt akad, aki a  hempergést részesíti előnyben abban a bizonyos kupacban..


Meg kell mondjam ez a rész komolyan bosszant és nagyon szeretném, ha sikerülne leszoktatni róla. Nem tudom miféle ösztönnél vezényelve vetemednek ilyesmire az ebek, az ő szemszögükből nézve ez  lehet, hogy természetes dolog. Na, de nekünk, gazdiknak nem annyira...


Főleg nem, ha utána puszi jön, és nem volt közben szájvíz :-))))


Eleinte Brúnó olyan lassú volt, hogy Bogi simán lefutotta. Amikor elkezdenek fogócskázni, jobb, ha senki nem áll az útjukban. Bogi rendesen edzésben tartotta a havert, így már most látszik, 5 hónaposan, hogy micsoda erő szorult belé. Bizony a futás is nagyon rendben van, szerencsés, mert nem basset lábai vannak.


A kenneljük előtt volt egy elzárt terület, olyan kifutószerű. A kicsi Bogi előbb és többször kiugrott onnan, míg a lomha Brúnónak nem nagyon sikerült. Volt, hogy arra ébredtünk, hogy Bogi a kertben szaladgál, Brúnó meg bent  helyén nyüszög. Ez mondjuk elég szerencsés helyzet volt, fordítva több kár született volna...


De aztán fordult a kocka. Az elzárt  veteményesbe úgy jutott be, hogy szinte hihetetlen magasságot ugrott át.


Kíváncsi voltam hol tud bemenni ezért becsalogattam.  Igazi rugóláb. Korábban német vizslánk volt, ő ilyet nem produkált, azért meglepetés nekem ez a rugalmasság.


Aztán van  a ház előtt egy öreg lóca,ez a  kedvenc pihenőhelye.  Érik a vendégeinket meglepetések, amikor szép nyugisan lecsüccsennek, Brúnó meg egy pillanat alatt mellettük, közöttük, ahol  elfér...