Már a jelen

majdnem... vagy félig...

Szeretném, ha megtanulnának bent viselkedni, ezért, igen ravasz módon, a mikor jól elfáradnak kint, beengedem őket. Természetesen, csak a számukra "felajánlott" területeket vehetik birtokba a lakásban.

Amikor minden jól megy, akkor több órát végig durmolnak, mondhatni az egész délutánt.

Ha jön a hancúr, a vihánc, vagy netán túllépik a határaikat, kiküldöm őket. Brúnó amikor Bogi bent lakott rendszeresen kaparta az ajtót. Manapság ezt Bogi műveli, de olyan szinten, hogy  még valami ugatásféle hangzavarral is megspékeli.

Ahogy beállt az esős évszak egyre ramatyabbul néz ki az udvar, a terület, a kis birtokuk. A bejárati ajtó , a pár éve, horror árért benemesvakolt ház, a járda,  az előtető alatti járda, csupa sár. Szóval szarul néz ki minden...

Több menetben próbáljuk ezt a problémát megoldani.

Bent nem tarthatom őket a mert a családi megállapodás nem erről szólt, sőt, az ő igényeik szerint se, mert kertes házban nem mondhatom nekik, hogy márpedig sehova, mert beszürkül a bundátok, aztán bent meg kifehéredik,  porszívó (meg a háziasszony) nagy örömére.:-))

Ők igenis szeretnek kint lenni, csak akkor vágynak befelé, ha álmosak, éhesek, netán jön valaki, akit lelkesen összeugrálnának. Ahogy említettem hosszabb távon csak a délutáni alvásidőre maradnak bent. Mostanra azt is elértük, hogy nincs pisi a lakásban.

Na, az állagmegóváshoz visszatérve:

A ház utcára nyíló kiskapus oldala már el van zárva előlük, egy ideiglenes drótkerítéssel.

Ez nem is baj, hiszen egész nyáron aggódtam, hogy esetleg kiszalad valamelyik a lábunk között(ahogy a lakásba be is szoktak) az utcára, és mivel itt elég nagy forgalom van, bizony ez félelmetes lenne.

Másrészt a ház azon oldala, ami leginkább közszemlére van téve, az eddigi letakarítatlan lábnyomokkal is csak csökkentett mértékben koszos.

Harmadrész, így nem lesznek a tavaly telepített új tujáink tovább tépázva, és Brúnó által oldalba locsolva.

Talán még a fű is lesz, ott, ahol már nincs :-))

Viszont a bejárati oldalon (háttal az utcának) irgalmatlanul sok a lábnyom a falon. Az ajtó állandóan csupa sár Brúnó ugrómagasságáig..Az ablak alatti lóca, ami nyáron a kedvenc pihenőhelyévé vált, és amire felállva még be is látott a házba az  egyik ablakon, most a fagyok elől kissé védetett helyre vitt muskátlik birtokában van.

Apránként szépen  kinyírja őket. Kezdte  a minap azzal, hogy átgázolva minden növényen, felült az ablakpárkányra, hogy megnézze mi folyik bent. Méretéhez 2 ablakpárkánnyi szélesség passzolna :-))))  Épp vittem ki a vacsorájukat, ennél fogva nem tudtam lesegíteni, fogalmam sincs, hogy jött le, valahogy ezerrel a kajáért, egy virág se sérült meg, és a kutya sem.

Ma viszont szétrágott egy máshonnan  2 napja lenyúlt és kiürített cserepet, abban szerencsére csak föld volt.

A lócáról szintén egy cserép muskátlit tüntetett el, és felfedeztem, hogy egyik gumósbegónámnak, mármint a gumónak, hűlt helye. Beugrott, hogy pár napja láttam a kakildájuk környékén egy nagy gyökérfélét, nem tulajdonítottam neki nagy jelentőséget. Most viszont rögtön kattant, hogy az volt a gumó. Megtaláltam, de hogy tavasszal működőképes lesz-e, az a jövő titka.

Ez az egész azért volt, mert nem jöhettek be ugrálni délután. Szunyókáltak egy sort, de nem eleget, aztán ki akartak menni játszani. Majd újra bejönni egy vendéggel.. na, ezt nem engedtem, mert ugráltak fel, ezért kaptam biztos bosszúból a muskátlipusztítást.

Aztán jött a bünti, mehettek a helyükre, a kennelbe. Nem örültek neki, de kihasználták a lehetőséget, és folytatták a rövidre sikerült délutáni sziesztát..

Csepp az ebeknek

A már említett cseppet azóta folyamatasan kapják, a kakildájuk pedig úgy lett alakítva, hogy könnyen fel tudjak minden csomagot szedni. Elmondhatom, hogy van mit, tehát nem zabálják fel, vagy jóval kevesebbet, mint korábban. A gyűjtőedény hamar megtelik. :-))


Lehet, hogy volt valami hiányuk, de én inkább csak rossz szokásnak, vagy ösztönnek tulajdonítom.


Tápot többfélét kaptak, és tök mindegy volt milyet. A kupacok eltűntek...


A biztos, hogy Bogi Brúnótól tanulta. A lányka sokkal óvatosabban közelített meg mindig minden halmot korábban, véletlenül se lépjen bele. Kikerülte negy ívben.


Most úgy tűnik hasznos ez a csepp,


hogy aztán a cseppek után miként alakul a dolog, majd kiderül.

Ismét együtt a két eb

Érdekesen alakult az első estéjük ismét együtt.


Még világos volt, amikor Bogi benti takaróját kiráztam az udvaron. Ő nézett, gondolkodott, ránézett a kutyaólra, beszaladt a kutyaólba, figyelte, hogy figyelem-e.


Utána nem is nagyon foglalkoztam vele, a kutyusok jól elvoltak ,a kinti világítás még bekapcsolva, hagytam őket futkosni. De a férjem azt hittem alszanak már, ezért ő leoltotta a villanyt.


Mikor felfedeztem , megyek ki, Bogika az ajtóban tanácstalanul toporog, Brúnó a kutyaólban,  a közben egyszemélyessé vált ládikóban elkényelmesedve.. Hoppá!!


Nem tudtam mi van, attól tartottam Brúnó nem engedi be. Odmanetem, Brúnó kijött, Bogi bement, és akkor Brúnó nézett rám tanácstalanul.


A ládát kivettem, ezzel a probéma megoldódott, azóta kettecskén telnek a jól zigetelt kutyaólban az éjszakáik. Sőt, az ajtónyílás is le lett szűkítve, hogy még kevesebb hideglevegő férkőzhessen be.


Ők a vizslánkkal ellentétben nem hordják ki a kutyaólba tett meleg rongyokat, esetleg reggel csak , amikor rájuk jön már a tépkedés.


Újra együtt rosszalkodnak, temészetesen Brúnó irányításásval.

Varratszedés

 Október 29. A varratszedés napja


Elérkezett ez a nap is, fogalmam se volt róla, hogy ehhez,  hogy tudja a doki nyugalomban  tartani a kutyust.


De egy  biglis gazdi (Anett) tapasztalatait ismerve, éhgyomorra vittük Bogit.


Egy-egy öltés kiszedését aránylag jól tűrte, de aztán egy kicsit be kellett lőni a kisdrágát.


Én meg asszisztáltam,  vénásan kapta, így gyorsabban hatott, és kevesebb ideig, el se aludt, minden öltés kiszedésénél megrezzent. De nem úgy, hogy akadályozta volna az orvost.


Sikeresen megszépült, és akadálymentesítve lett a fülvakarás. :-))


A kakafalós tapasztalatokat előadva a doki ajánlotta próbaképpen a kutyáknak szóló Béres cseppet. Nem egy olcsóság, de próba szerencse alapon vettünk egy üvegcsével.


Mikor hazaértünk még nem mertem összeengedni Brúnóval rögtön, kissé bódult állapotában...ő maga sem tudta, hogy aludni akar-e vagy mászkálni a lakásban.


Ilyen szép lett:


Kb. 1 órával varratszedés után, még kicsit kábán.







Egy órával később már boldogan viháncoltak együtt Brúnóval, de erről meg sajnos kép nem készült.

Képek

 Amikor marad a gyerek, mert alszik :-)))


 


mert fáradt és pihen ...





mert játszik :-)))


 

Varratos nappalok és éjszakák...

Nem könnyű fejezet, nagyon sok mondandó tartozik ide:


AZ éjszakákról már volt szó, azzal folytatnám.


Az uram a 2. éjszakára kitalálta, hogy egy bazinagy dobozban fog neki megágyazni, hogy ne nyalogassa éjszaka a lábát. :-)) Nem nyalogatta, kicsit meglepve, de minden zokszó nélkül aludt is, ha nem forgolódott éppen ...


Hagytam, legyen, ahogy a férj akarja :-))


De sokkal jobban zörgött benne, mint az első éjjelen. Úgyhogy a doboz aztán el lett vetve.. :-))


Gyakorlatilag különösebb probléma nem volt, csak  tényleg nagy zajt csapott a gallérral, az utolsó napokban rettenetesen vakarta már. Ez egy kicsit zavaró volt.


Reggel  én kivonultam, ők meg sokszor aludtak tovább, (férj+ eb) aztán olyan is volt, hogy munkaszüneti napon ott téblábol az ágy körül, szinte kizavart az ágyból, naná, tegnap ilynekor már ébren voltunk... erre ő nagy kegyesen visszafekszik.


Jókat nevettünk az ébredés utáni járásán. Ez a gallér kilengett jobbra-balra, ahogy billegett a feje, miközben nagy nyújtozkodó léptekkel kivonult a konyhába. Ez volt az ufójárás...:-))


Ha kapott egy kis almát, mert kinézte a szánkból :-)) és nem bírt vele, istenien igyekezett elásni a dobozába a rongyai közé... Napokig elkínlódott egy összeaszalódott sárgarépa darabbal is..


A szokásosnál többször kivittem pórázon, ez  gyakorlatilag azzal járt, hogy Brúnó olyankor be volt zárva. Pechünkre, vagy szerencsénkre  pocsék esős hetet fogtunk ki, ez Bogi szempontjából nem is volt baj, de Brúnó az eső miatt többet volt bezárva, mint szerettem volna. Igazából csak akkor sírt, ha kimentünk, és látta Bogit.


Cserébe esténként nagyokat játszottam vele, amikor Bogit már pesztrára tudtam bízni. És vitte a leányzóm is sokat sétálni Brunit.


Ezek az esti pesztrálások elég érdekesen alakultak a férjem részéről ...illetve kettejük kapcsolata volt érdekes:-)) A párom este szeret ledőlni, TV-t néz vagy csak sziesztázik.. tipikus férfidolog ..De , ha ledőlt, a Bogi állandóan megugatta. Ha a számítógéphez ült le az emberem, vagy felállt akanapéról  semmi gond nem volt..csak fekve.. De képes volt ám elég kiadósan ugatni, az uram meg a ettől a plafonra mászni. Előkerült a légycsapó, ami átmenetileg használt is..


Azért nem tudom mire vélni, mert miközben szerintem játékra hívta Bogi a ház urát örömpisi cseppeket is ejtett. A farka mozgásából kiderül, hogy örül vagy fél.


Szerintem egyszer játszott vele az emberem, miközben heverészett. Bogi pedig minden heverészéstől ezt várta utána.. AZ igazság odaát van, :-))ez olyankor történhetettt, amikor én Brónóval foglalkoztam.


Nagyon sok sztorink volt egyébként, de a férjem már szinte vágta a centit, hogy mikor lesz végre nyugi..:-))


Az utolsó napok bizony már nehezen teltek, akkor már póráz nélkül kiengedtem többször, de mindent felszántott a gallérral, nem győztem takarítani...Brúnó is nehezen viselte, hogy van ilyen is, hogy ő kennelben, Bogi a kertben.


Egye nehezebb volt benn tartani Bogit. Egy nappal a varratszedés előtt, csúnya borús vasárnapunk volt. Annyira kínlódott Bogi, hogy kiengedtem a kertbe, vállalva  a szántás utáni sikálást.


A galléros kisasszony akkorát aludt utána, egész délután durmolt. Gondoltam jó sokat futkosott... ami igaz is lehetett. Aztán este, mikor 1 órácskát mégis ébren volt, kibújt a szög  zsákból... ő is becsipegette a kutyagumit..láttam már én műtét előtt is, hoy szagolgatja, de semmi több. És jött a róka.. Brrrr, ez is lüke...!!!


Hogy miféle kábszer lehetett a cuccban nem tudom, minden esetre rekordot aludt, mert utána átaludta az éjszakát is.


 Így aludt , még horkolt is:





 

Egy nehéz nap nehéz éjszakájáról...

Igen ez is elkövetkezett. A két kutyát nem akartuk összeengedni, egyrészt Bogi még bizonytalan volt, másrészt a nagy játékok közepedte könnyen baj érhette volna szemeket, a varratot.


Igazából nem Brúnótól féltettük, mert ő engedelmes kutya, szót fogad általában. Bogi tud nagyon rendetlen lenni és mindig kikezd  vele. Persze, hogy azt már Búnó se hagyja annyiban :-))


Ez rendben is lenne, rendben is van, ha nincs műtét utáni állapot, gallér, és 10 napig varrat.


Az éjszakánk igen érdekesen alakult. Tudni kell ehhez, hogy bent  a lakásban már aludt ugyan kutya, igaz nem sokszor,( Bogi az első itteni  hetében) egy szobában velünk viszont még sosem..


Na most az érdeklődés akkor kezdődött, amikor lefeküdtünk. Körbejárta az ágyunkat, érdeklődve szaglászta a takaró alól kilógő lábakat, meg nyilván az egész szituációt éber érdeklődéssel fogadta. Mert ők a Brúnóval ugye nem így szoktak lefeküdni a kutyaházikóban :-))).kapott egy ládikót, ami nagyon hasonlít a kinti ládájukhoz. Nem ment könnyen, de sikerült "lefektetni. Kellett egy elemlámpa, hogy az ágyban felülve meg tudjam keresni hol bóklászik, és ugyan mikor mit akar.


Mellesleg megjegyzem, hogy pár nap múlva már a gallér csörtögéséről tudtam merre jár, mikor kell neki  kimenni. Mert gondolom ez így van nála rögzülve, az első éjszakákon ki kellett még menni, volt , hogy 2x is, aztán a végén már csak hajnalban, vagy kora reggel. Nagyon szépen alakult.


Persze tanulópénzt azért fizettünk, megtalálta a "helyét" az előtérben, oda pisilt, ha nem voltunk összhangban, még néha napközben is.. De volt olyan éjszaka is, hogy nagyobb , sötét csoagot is találtam, akkor lekéstem róla..


Visszatérve az éjszaká(k)hoz, a férjem nem igazán értékelte, amikor megnyalta a talpát Bogi. Kifejezetten zavarta :-)) Ki érti miért? Pedig mondtam neki, hogy nem hiszem, hogy találna egy  talpnyalót az emberek között.. :-))


Párszor körbejárta az első éjjel az ágyunkat, de egész jól aludt, igaz irgalmatlan nagy zajt tudott csapni a gallérral.


Brúnó a hivatalos verzió szerint ae egyik lányom szobájában aludt volna, de sehogy se akart bentmaradni. Illetve Bogi szobája ajtaján akart inkább bejutni. Megpróbáltunk egyedül a helyén hagyni, a kennelben, ahol a házikójuk is van. A leányzó megsajnálta, aztán végülis a szobájában kötött ki. De csak ezen az éjszakán, mert a reggel az rettenetes volt. Mindkettő menni akart ki, együtt nem lehett kiengedni, egymás után meg lehet, hogy valamelyiknek már késő lesz...jókora káosszal indult az a szombati munkanap.


Bogival időben kiértünk, meg is érte, mert irgalmatlan hasmenése volt, szintén epés stílusban, ez jó helyen  landolt kint .


Ez a nap még elég álomkómásan telt Boginak. nagyon sokat aludt, azt is megfigyeltem, hogy borús időben, vagy este, kislámpánál sokkal jobban alszik, mint napsütésben.

Műtét után...

Hazafelé végig aludta  az utat kis kosárkájában.


Kinti kutya, de mivel nekünk van másik kölyök ebünk is szóba ejöhetett, hogy öszengedjük őket. Így 10 napra elkülönítőbe, a mi szobánkba került.


Brúnónk, mikor megérezte, hogy hazaértünk, elképesztő erővel ment volna Bogihoz. A lányom szobájában próbáltuk bent tartani, amíg rendezkedtünk, de majdnem "ráment "az ajtó, annyira kaparta. Végül egy jókora hányás lett a vhiszti vége, természetesen  az ülőgarnitúra megcélozásával.. szerencsére időben előkerült néhány iromány az íróasztalról, és "cucc" azon landolt. Ez volt a bizonyíték a délutáni csipegetésére. :-(((  Brr...


Mellékesen jelzem meg, hogy az alátét irat fontos lett volna, az is volt , sikerült lemosni, az udvaron megszárítani, majd nejlon bugyiban:-)  tartva feldolgozni az eredeti célnak megfeleleően.


Bogi közben szemmel volt tartva, valaki mindig figyelt rá. Negyed 4 felé kapta meg az altatót, 6-kor lábraállt. Próbálkozott legalábbis. Ekkor szólalt meg lányom, hogy olyan, mintha kergetné a kígyót :-))) Többször próbálkozott, többször visszafeküdt, többször bepisilt, gondolom az altatónak van vízhajtó hatása is. 7-kor elrohant a bejárati ajtóig, de nem engedhettem ki, met Brúnó lesben állt, na meg nem is engedtem volna.. Mire a póráz felkerült volna, jókora adagot hányt szegénykém, az epésebbik fajtából az ajtóba. Na fele a gallérban maradt, ott is folyt, ahol nem kellett volna, hát szerencsétlenkedtünk egy sort..


Hányás után egészen jól volt, igaz mindennek nekiment a kis ufós gallérjával, a találat akkorákat lökött rajta vissza, hogy rossz volt hallatni.


Később kapott kevés vizet, még később pár falat kaját is, hogy ne terheljük meg az üres pocit.

A műtét

Fogalmam sem volt, hogy zajlik egy ilyen, de kiderült.


Mázsálás ( 8 kg 80 dkg volt akkor, 5 hónaposan), altató... jól bírja a dokik szerint, elég sokára aludt el, kellett még egy kis "repeta" neki. Álomba simogathattam, míg várakoztunk ő szépen kinyújtott hátsólábakkal kiterült a vizsgálón . (Ingyen szűrés keretében :-) A doki megjegyezte,  hogy a csípő rendben :-))


Amikor szegényke forgatta a fejét jobbra-balra már szédült, utána elaludt. Még láttam a borotválás kezdetét, aztán elmentünk, úgy 3/4 óra múlva kellett érte menni.


A műtőből "kaptuk vissza", madzagos szemekkel és úfós :-) gallérral . Mindenféle jótanáccsal elláttak minket a dokik a következő órákra.


Ébredés, kígyókergetés(:-) cikcakkos járás) hányás :-)), mikor ihat, mikor ehet.. milyen fura dolgokat művelhet  még az altató hatása alatt ébredés közben.


Meg kell említeni az árakat is, legalábbis  én megemlítem. Ahogy kiderült, kb. fele a nagyfaluban elkért összegnek. Nem olcsó még így sem, bizony sokan meg is szólnak minket, hogy ennyi pénzt költünk a kutyá(k)ra. Főleg vidéken van ez így. És gondolom az árak is a vidéki szokásokat tükrözik, ennél többet nem mindenki fizetne ki egy "állatért". mert ez nem haszonállat...


10 nap múlva varratszedés.


Egy óra volt ez az egész műtét,  jól sikerült, azon múlik, hogy elég-e így, hogy mennyire növekszik a későbbiekben a feje Boginak.


Otthon megágyazva :-) neki, a műtét után.


 

A műtét előtti készülődés

Október 19., délután 3 óra, ez volt a műtét időpontja, a szomszéd városban ( 20 km).


A műtét előtti pár nap arról szólt, hogy próbáltam őket beszoktatni.Tudtam, hogy ennek Brúnó issza meg a levét, de más megoldás nem adódott.


Nem volt könnyű az a nap, hiszen se étel, se ital nem kerülhetett a pociba. Mivel kinti kutyusok, és a diófánk akkoriban ontotta a termését "maga alá", a kutyuskáink boldogan csipegették. Brúnó megtörte és jutott belőle Boginak is.


Ezt nem volt szabad most megengedni. Így korán reggel betereltem őket.. Brúnót kiengedtem persze közben futkosni a kertbe, kint megkapta a kajáját is.. Aztán napközben pórázon közlekedtünk Bogival, mert a dolgára csak ki kellett vinni. Sehogy se értették mi történik. Akkor még Brúnó azért vele  lehetett legalább bent.


Nem volt könnyű elmenni. Brúnóra a nagylányom vigyázott, de, ahogy felfedezte, hogy mi leléptünk a Bogival, ezerrel nekiesett szétszedni kertkaput, hogy utánunk jöjjön. Jó sokára és nagyon nehezen lehetett megfékezni.


Aztán bánatában elment nagy kakievésre, amíg mi távol voltunk, ezt később bizonyítékokkal :-((( támaszotta alá.

Egy nehéz nap irománya

Nem írtam már ezer éve, óriási a lemaradás. Most sincs kedvem, csak így gyorsabban telik az idő, a nélkül, hogy más dolgon törném az agyam.. legalábbis remélem.


Már azt is elfelejtettem, amit a blogolásból megtanultam.


Hol is folytassam a kutyusokról szóló irományt?


 Kezdem ott(folytatom)hogy az utolsó  bejegyzések környékén már erősen könnyezett időnként Bogi szeme. Mosogattam kamillával, bórvízzel, olyan türelmesen engedte.A szeme hol jobb volt, hol meg annyira irritálta anapfény, hogy ki se tudta nyitni. Allergiára gondoltam, vagy esetleg valami belement. A lényeg, hogy éppakkoriban volt esedékes a veszettség elleni oltásuk, így megmutattuk a dokinak.


Sajnálattal közölte, hogy ez a probléma bizony a befelé forduló szemhéjaktól van, amit mindenképpen műteni kell. Ő nemvégez műtéteket, de ajánlott orvost a szomszéd városban. Sőt, fel is hívta, beszélt vele is. AKkor még reménykedtünk, mert látatlan azt mondta, hogy ilyen pici korban nem nagyon szokták műteni, ahogy növekszik a kutyus, a fejmérete is változik, és kinőheti ezt a dolgot.


Megbeszéltük az időpontot, és ott derült ki, az első látásra, hogy bizony ezt műteni kell, nem meri megkockááztatni, hogy vár vele, mert a kutyus szeme világa a tét.


Ez  a műtét előtti órákban készült fotó(látni, hogy pakoltam előle, ő meg ment utána :-)) na meg talán a beteg szemeket is.





 

Ami még kimaradt, a teljesség igénye nélkül...

Nem könnyű így "visszamenőleg" írni ezekről az elevenségekről.


Kinti kutyusoknak szántuk őket, ahogy az előző kutyáink is kint laktak. Az az igazság, hogy én szeretném, ha megtanulnának bent kultúráltan viselkedni, irgykedve nézem a képeket a benti ebekről.


De!!! A családi megállapodás nem erről szólt, aztán néha én is úgy gondolom, hogy kint van a helyük. Máskor, meg: de jó lenne , ha bent lennének, főleg, amikor pocsék az idő..


Pocsék volt nyáron a kánikulában, amikor nem találták kint a helyüket. Bizony behoztam egy párszor őket a kissé hüvösebb lakásba. Sokadik nap után tudtak jót aludni. De semmi rosszat nem csináltak, egy kis örömviháncoláson kívül. Persze mindezt felügyelet alatt.





Aztán telt-múlt az idő, a nélkül, hogy bent lettek volna.. próbálkoztunk még hetekkel később.


Ekkor már nem volt minden olyan fenékig tejfel, ugyanis bepisiltek. Jöttek-mentek nagy boldogan, kíváncsian felfedeztek, és hol itt, hol ott hagytak egy-egy tócsát maguk után.


Jól belegondolva csak arra a következtetésre jutottam, hogy attól tartva, hogy nem jöhetnek ismét be, inkább nem is szóltak. Vagy csak jelölgettek.


Sajnos ez azóta is így megy, ha néha beengedem őket.


Pedig olyan tündérikek, Bogi imádja TV-t nézni, hatalmas farkcsóválással örömködik.


Az az igazság, hogy elég sokszor beoson a lábunk között, Brúnó meg olyankor kint kaparja az ajtót.


Ha Bogi beszökik mindig a TV-t keresi.:-)))


A nyáriszünet végén a lányom beengedte őket néhányszor a szobájába.  A kis betyárok nem alszanak ám az udvaron, nem mennek be a helyükre se, gondolom attól félnek, hogy bezárjuk őket. Brúnó egyáltalán nem alszik bent, ha szabadság van, Bogi 2-3 alkalommal azért bebújt a kis kuckójukba aludni.

Megint a jellemek....

Ideje folytatnom  a nosztalgiázást, mert minden nap lenne új és új sztori, de nagy még a lemaradás visszamenőleg.


Most Búnóval a középpontban...


Bár csak 1 héttel idősebb Boginál a papírforma szerint, bizonyos területeken sokkal tanulékonyabb volt, talán még ma is igaz ez.... persze nem mindenben :-))





Az ül, és fekszik szavakra ő működött előbb, de nem kellett sok idő Boginak sem.


A fiúcska nagyon szeret(ett) a közelemben lenni első perctől kezdve, Bogi  pedig  Brúnót részesítette előnyben attól kezdve, hogy társra lelt személyében. Mi  mellékszereplők lettünk.


Jöttek sorba kiskutyalátogatóba az ismerősök, és m ndenkinek az apró beagle volt  kedvence, előbb-utóbb azon vettem észre magam, hogy én meg agyondédelgetem Brúnót. Mert az ember akkor is szereti a gyerekét is, ha a várakozással ellnetétben nem szőke és kék szemű lesz netán, vagy, ha nem bombázó, vagy izompacsirta, hanem elől deszka hátul léc...


Bármilyen sokszoros kevercset lehet imádni... ő meg, ahogy egy kedves biglis topikos nevezte egy különlegesség... ez nagyon jól esett,  főleg azután, hogy sokan mondták, nem kellett volna ő nekünk. Mostanában néha már nagy kópé a drágám, olyankor dühömben én is felteszem a kérdést? Kellett nekünk két kutya? De a tipikus,  kis ártatlan nézéssel teljesen levesz a lábamról, és persze, hogy nem adnám.. semmi pénzért.. egyiket sem.....


A mi különlegességünk szerintem dupla tulajdonsággal rendelkezik.. biglis is és bassetes is...


Ez jó és rossz téren is igaz.


Baromira meg tud sértődni átmenetileg... nem tart sokáig, de komoly. Rá se néz az emberre olyankor, hiába beszélünk neki.


Bizonyos mértékig az intésre is reagál, sajnos van egy nem kívánatos tulajdonsága, amitől teljesen elképedtem..ennek kapcsán inem is rendesen... azt hittem rosszul látok.. de nem, megeszi a kutyakakit. Itt a kertben meg lenne a helyük, ahol ezt intézni kellene nekik. Bogi az esetek nagy részében el is találja.. Brúnó is egy időben, de mivel durvul ez a kakis helyzet, egy kicsit össze van keveredve a drágám..


Nem engedem Bogi után menni, ha észreveszem  a dolgot, (frissen lehet neki a legjobb :-))) ,ezért már rohanna is utána)... így viszont az első időben szép lassan kialakított kakáldahelyet kerüli.


Mert ugye próbáltuk a célhelyre hordani a cuccos egy részét, hogy visszajárjanak..


Ha rajtakapom , hogy "csemegézik", mert nem vettem észre a cuccot, és ott maradt, akkor bizony nyakon csípem. Most már legalább otthagyja, ha rászólok, de még nem tud neki ellenállni. Függő :-)))


Olvastam, hogy a biglik és a   bassetek is tudnak ilyet, van amelyik kinövi, van amelyik nem, sőt akad, aki a  hempergést részesíti előnyben abban a bizonyos kupacban..


Meg kell mondjam ez a rész komolyan bosszant és nagyon szeretném, ha sikerülne leszoktatni róla. Nem tudom miféle ösztönnél vezényelve vetemednek ilyesmire az ebek, az ő szemszögükből nézve ez  lehet, hogy természetes dolog. Na, de nekünk, gazdiknak nem annyira...


Főleg nem, ha utána puszi jön, és nem volt közben szájvíz :-))))


Eleinte Brúnó olyan lassú volt, hogy Bogi simán lefutotta. Amikor elkezdenek fogócskázni, jobb, ha senki nem áll az útjukban. Bogi rendesen edzésben tartotta a havert, így már most látszik, 5 hónaposan, hogy micsoda erő szorult belé. Bizony a futás is nagyon rendben van, szerencsés, mert nem basset lábai vannak.


A kenneljük előtt volt egy elzárt terület, olyan kifutószerű. A kicsi Bogi előbb és többször kiugrott onnan, míg a lomha Brúnónak nem nagyon sikerült. Volt, hogy arra ébredtünk, hogy Bogi a kertben szaladgál, Brúnó meg bent  helyén nyüszög. Ez mondjuk elég szerencsés helyzet volt, fordítva több kár született volna...


De aztán fordult a kocka. Az elzárt  veteményesbe úgy jutott be, hogy szinte hihetetlen magasságot ugrott át.


Kíváncsi voltam hol tud bemenni ezért becsalogattam.  Igazi rugóláb. Korábban német vizslánk volt, ő ilyet nem produkált, azért meglepetés nekem ez a rugalmasság.


Aztán van  a ház előtt egy öreg lóca,ez a  kedvenc pihenőhelye.  Érik a vendégeinket meglepetések, amikor szép nyugisan lecsüccsennek, Brúnó meg egy pillanat alatt mellettük, közöttük, ahol  elfér...

Egy kis jellemzés...róluk

Bogi, amíg maga volt, nem sok idő az az egy hét, egy tünemény volt.


Kicsit kapkodott a kezünk után,  próbálkozott a papucsokkal, de nem bántotta a virágokat, nem tett kárt semmiben.


A talajtakaró növényeimet, illetve az alacsony, ládikós virágaimat bokornak használta... ügyesen meglapult az árnyékukban.


Gondjaink voltak az evéssel, mert állítólag ő nem kapott tápot, de a felsorolt kínálatból se fogadott el semmit. Kivéve egy  nem felsoroltat, a piszokjó párizsit. Ez a mamánk ötlete volt, egy kicsit csempésztem a tápba és így lassacskán megszokta,  hamarosan megette  a főtt pipihusit is rizzsel, zöldségekkel. Igazából a reggelit sosem akarta elfogadni, elég nehezen tudtam rászoktatni. Délben már csipegetett, esténként pedig elmondhattam, hogy vacsorázott...


Ez nagyon sokáig így ment, később meg  reggelenként  a  futkosást részesítette előnyben  :-)))


Amíg egyszer-kétszer pórul nem járt.


Mert az első közös étkezés alkalmával rögtön kiderült, hogy Brúnó egy zabálógép. Ez azóta csak megerősítve,  gondolom végleges állapot. Simán bevágta pillanatok alatt a Bogi adagját is..


Ez  újabb megoldásokat követelt. Brúnó bent, a közös helyükön, Bogi kint evett.


Aztán készültünk nyaralásra, a kutyákkal persze, össze kellett szoktatni. Brúnó szép lassan megtanulta, hogy addig nem mehet a Bogi tányérjához, amíg az be nem fejezte az evést és el nem vonult onnan. Boginak pedig meg kellett szokni, hogy, ha elmegy és még nem üres a tányér, mire visszajön kalandozásaiból, bizony már üres lesz. Megtanulta.


Manapság teljes egyetértésben étkeznek, Bogi eszik, Brúnó zabál. Ezt igazán az első csirkenyakas akció erősítette meg. Bogi rágott is... Brúnó csak nyelt... :-)))


A zabálós tulajdonságait leszámítva, na meg, hogy Brúnót azért már a virágok is érdekelték, ő sokkal jámborabb volt a Boginál. Egyszer sem harapta volna meg a kezünket, nagyon bújós volt,  őt lehetett gyömöszölni, simogatni. rögtön gerincre dobta magát. Bogi ezt nem engedte.


Bogi minden embert örömmel fogadott, és ez a mai napig is így van, még a betörőnek is örömpisket ejtene sűrű farkcsóválások közepedte...


Brúnó megfontoltabb, ő nem áll szóba kapásból akárkivel. A kis huncut Bogit küldi előre... :-))


nem kell küldeni, Bogi megy, Brúnó pedig óvatosan utána.


A hangos járművektől, hirtelen zajoktól pedig Bogi fél jobban, Brúnó nem nagyon foglalkozik ilyesmivel...


Az első tűzijátékkor még behoztuk őket, nagyon közel lődöztek hozzánk... a másodiknál mi mentünk ki és figyeltük a reakciót. Gondolom  a kopóknak nem kéne a durrogástól megrémülni. (bár szegény német vizslánk vadászkutya létére igen nehezen viselte ezeket a durrogós ceremóniákat.)


A reakció: Bogi azt kereste honnan jön a zaj...Brúnó elkezdett játszani, inni, pisilni...


Folyt. köv.


Addig is képek a leányzóról:

  

Ketten az úton...

A következő képek az ismerkedés fázisait mutatják, hazafelé az úton...



A képek önmagukért beszélnek:

Megyünk Brúnóért

Víz, itató edény minden volt nálunk... kivéve házi tea a gyerekeimnek, ezt szeretik, minden útra kell, hogy legyen náluk házi tea. Most nem volt, pedig a  hőmérő bőkezűen osztogatta a fokokat...

El lehet képzelni, hogy mit kaptam én... a kutyusnak minden, a lányaimnak meg elfelejtek italt betenni. A bolti az nem olyan.. na, meg piszok drága is volt, mert csak egy vasárnap is nyitva tartó kisboltot találtunk útközben.

Három helyett csak két gyerek volt velünk, a harmadik épp az aktuális vizsgájával volt elfoglalva, nem is tudott az ebes akciónkról, nem is akartuk, hogy tudja...

Ugye mi egy biglifiúért mentünk, aki akkor 7 hetes volt...Állítólag...

Előkerült a kisdrága... Mi meg néztünk nagyokat. Egy  bamba képű, csúcsfejű, piros szemű, hosszú fülű, Bogihoz képest óriási, megszeppent nagyfiút láttunk...Minden jel szerint, egy basset hound besegített beagle maminak a családalapításban...:-)))

Ez a fiúcska azért mutatott némi biglis hasonlóságot, nem láttuk a lánytesót, gondolom ő basset -esebb fazonú lehetett, őt meg nyilván bassetként hirdette meg jóravaló, tisztességes, becsületes gazdája, akinek ugyan nem adnám oda a Fair Play díjat.  Le se merem írni, hogy hány km-t autóztunk ezért ez  átverésért.

De a kutyus egy tünemény volt, bár nekem kellett egy kis idő , mire feldolgoztam a történteket, a lányom beleszeretett. Hoztuk. Íme  őbüszkesége , miután az első sokkon túl volt:

Bogi beagle első hete nálunk, velünk

Egy hétig lakott bent, kis kosárkájában. Egyetlen egyszer sem kellett a 6. hetében lévő kiskutya után  pisit, kakit takarítani, pedig igencsak "gyorsjáratos" volt szegényke, féreghajtó, átállás új kajára..


Ha ki akart menni nyafizott egy kicsit, mi  pattantunk, (éjjel ki az ágyból) és vittük a kertbe.


Ő meg napról napra messzebbre ment az ajtótól, sokszor attól féltem a sötétben, hogy elveszik aprókcska manócska az alacsonyan kúszó talajtakaró növényeim alatt. Eleinte kétszer, kellett felkelni hozzá, de pár nap múlva a második már kora hajnalra tolódott ki. Sosem ugrott, mászott ki a kosárból, pedig megtehette volna.


Egy ilyen éjszakai járat után nem volt szabad venni a lapot és leállni vele játszani, kis harapdálós, kapkodós menetket, próbáltam smizni, és ez áltaában hatásos volt, aránylag gyorsan visszaaludt.  Nappal valaki kint volt vele, amíg el nem álmosodott állandó felfedező úton volt hancúrozott, vagy kerti ládikóban pihizett. Aztán kosárka és alvás.


 Tudtuk, hogy falkakutya, és nagyon jó lenne mellé egy társ, de egy (darab) kutyusban állapodott meg a család. Ez a falkakutyás dolog azért sűrűn szóbajött, a férjem egy pár nap után azt mondta kerítsünk mellé egy fiúcskát. De, akkor kint fognak lakni attól a perctől kezdve, hogy ketten lesznek.


Nyilván ennek részben az is a magyarázata, hogy a férjem volt az első, aki éjszakánként felébredt a kutyás ébresztőkre. A lányom és én, akik vállaltuk ezeket az éjjeli menteket, napról napra , akarom mondani éjszakáról éjszakára, mélyebben aludtunk. nem szokta  kutya a szántást :-)))    A Férj viszont nem, miután felébredt,  ő volt a vekkere az épp ügyeletes kutyásnak.


Így aztán úgy gondolta, hogy az ő éjszakái is nyugodtabbak lesznek (a három gyerekkel volt bőven részünk zűrösben is, de milyen gyorsan meg tudja szokni az ember a jót... Gyorsan???? A legkisebb is 15 éves lesz maholnap, nem most volt éppen, amikor felsírt éjszaka :-))


Közös megállapodás: mindenkinek jobb lesz, ha két kutyusunk lesz.


A megállapodást a tettek követték, de gyorsan... ezért felemás sikerrel...

Bogi beagle megérkezése

Ilyen bájos kis manócska volt, amikor hazahoztuk. Remekül viselte az utazást, ölben babusgatva, minden "baleset" nélkül autókázott, életében először.

Amúgy az ő története nem egy szokványos kutyavásárlás volt. Neten egy hirdetésben találtuk a címet, mindent megbeszéltünk már, amikor kaptunk egy telefont, hogy ellopták a kölyköket.

Nagyon szomorúak voltunk, hiszen már beleéltük magunkat, kivártunk néhány hetet. Nem is tudtuk hirtelen mihez kezdjünk, mindenképpen szerettünk volna egy kis biglit.

Újabb keresgélés, újabb cím,  újabb időpont, de egy kicsit olyan volt, mintha "megcsaltuk" volna az elveszett kutyusunkat... közben itthon zajlott az élet, ballagásra készültünk egy kis családi összejövetellel, a velejáró eszemiszommal. A nagy készülődés közepette megint telefon: megvan az elveszett kiskutya, csak gyerekcsíny volt, egészségesek, de  már menjünk is érte.

Hoppá! A kutyus még csak öt hetes...És a család döntött, 2 nap múlva itt volt a kis beagle. Tudtuk, hogy nem lesz könnyű, sőt még veszélyes is lehet.

Mivel még semmilyen  oltása nem volt a kicsinek,   új helyre került,  a korábbi családjától, a biztonságot nyújtó  mamitól, a tesóktól távol, egy másfajta családba, igyekeztünk mindent a kedvére tenni....

Tudtuk, hogy mindent nem pótolhatunk, de, amit lehetett megtettük érte...

Próbálkozzunk!

Nem igazán vagyok jártas a blogolásban, de most próbálkozni kellene. Kicsit haladni a korral:-)


A nyáron, még júniusban szaporodott  a család két kutyussal, és róluk kellene szólnia ennek a blognak. Kérdéses, hogy elolvassa-e majd valaki. Vagy csak írok a vakvilágba.


Majd kezdem valahol az elején, aztán próbálom beérni napjainkat, hogy legalább mostantól le tudjam jegyezni melegében a csínytevéseket.


Mert akadnak ám a bőven.