2014. január 14., kedd

Végre itt :-)

Ez egy régi blogom  az egykori  freeblogról idemenekítve.
Az első blog ez,  igazából csak tanulódarab volt, de a két kutyánk miatt kedves emlékeket hordtam össze, még, akkor is, ha a képek nagy részét nem fogom tudni egyelőre pótolni, ugyanis nem találom a DVD-t, amin tárolva voltak.
Amit lehet, azért pótolok.


2007. november 14., szerda

Már a jelen


majdnem... vagy félig...

Szeretném, ha megtanulnának bent viselkedni, ezért, igen ravasz módon, a mikor jól elfáradnak kint, beengedem őket. Természetesen, csak a számukra "felajánlott" területeket vehetik birtokba a lakásban.

Amikor minden jól megy, akkor több órát végig durmolnak, mondhatni az egész délutánt.

Ha jön a hancúr, a vihánc, vagy netán túllépik a határaikat, kiküldöm őket. Brúnó amikor Bogi bent lakott rendszeresen kaparta az ajtót. Manapság ezt Bogi műveli, de olyan szinten, hogy  még valami ugatásféle hangzavarral is megspékeli.

Ahogy beállt az esős évszak egyre ramatyabbul néz ki az udvar, a terület, a kis birtokuk. A bejárati ajtó , a pár éve, horror árért benemesvakolt ház, a járda,  az előtető alatti járda, csupa sár. Szóval szarul néz ki minden...

Több menetben próbáljuk ezt a problémát megoldani.

Bent nem tarthatom őket a mert a családi megállapodás nem erről szólt, sőt, az ő igényeik szerint se, mert kertes házban nem mondhatom nekik, hogy márpedig sehova, mert beszürkül a bundátok, aztán bent meg kifehéredik,  porszívó (meg a háziasszony) nagy örömére.:-))

Ők igenis szeretnek kint lenni, csak akkor vágynak befelé, ha álmosak, éhesek, netán jön valaki, akit lelkesen összeugrálnának. Ahogy említettem hosszabb távon csak a délutáni alvásidőre maradnak bent. Mostanra azt is elértük, hogy nincs pisi a lakásban.

Na, az állagmegóváshoz visszatérve:

A ház utcára nyíló kiskapus oldala már el van zárva előlük, egy ideiglenes drótkerítéssel.

Ez nem is baj, hiszen egész nyáron aggódtam, hogy esetleg kiszalad valamelyik a lábunk között(ahogy a lakásba be is szoktak) az utcára, és mivel itt elég nagy forgalom van, bizony ez félelmetes lenne.

Másrészt a ház azon oldala, ami leginkább közszemlére van téve, az eddigi letakarítatlan lábnyomokkal is csak csökkentett mértékben koszos.

Harmadrész, így nem lesznek a tavaly telepített új tujáink tovább tépázva, és Brúnó által oldalba locsolva.

Talán még a fű is lesz, ott, ahol már nincs :-))

Viszont a bejárati oldalon (háttal az utcának) irgalmatlanul sok a lábnyom a falon. Az ajtó állandóan csupa sár Brúnó ugrómagasságáig..Az ablak alatti lóca, ami nyáron a kedvenc pihenőhelyévé vált, és amire felállva még be is látott a házba az  egyik ablakon, most a fagyok elől kissé védetett helyre vitt muskátlik birtokában van.

Apránként szépen  kinyírja őket. Kezdte  a minap azzal, hogy átgázolva minden növényen, felült az ablakpárkányra, hogy megnézze mi folyik bent. Méretéhez 2 ablakpárkánnyi szélesség passzolna :-))))  Épp vittem ki a vacsorájukat, ennél fogva nem tudtam lesegíteni, fogalmam sincs, hogy jött le, valahogy ezerrel a kajáért, egy virág se sérült meg, és a kutya sem.

Ma viszont szétrágott egy máshonnan  2 napja lenyúlt és kiürített cserepet, abban szerencsére csak föld volt.

A lócáról szintén egy cserép muskátlit tüntetett el, és felfedeztem, hogy egyik gumósbegónámnak, mármint a gumónak, hűlt helye. Beugrott, hogy pár napja láttam a kakildájuk környékén egy nagy gyökérfélét, nem tulajdonítottam neki nagy jelentőséget. Most viszont rögtön kattant, hogy az volt a gumó. Megtaláltam, de hogy tavasszal működőképes lesz-e, az a jövő titka.

Ez az egész azért volt, mert nem jöhettek be ugrálni délután. Szunyókáltak egy sort, de nem eleget, aztán ki akartak menni játszani. Majd újra bejönni egy vendéggel.. na, ezt nem engedtem, mert ugráltak fel, ezért kaptam biztos bosszúból a muskátlipusztítást.

Aztán jött a bünti, mehettek a helyükre, a kennelbe. Nem örültek neki, de kihasználták a lehetőséget, és folytatták a rövidre sikerült délutáni sziesztát..

Csepp az ebeknek



A már említett cseppet azóta folyamatasan kapják, a kakildájuk pedig úgy lett alakítva, hogy könnyen fel tudjak minden csomagot szedni. Elmondhatom, hogy van mit, tehát nem zabálják fel, vagy jóval kevesebbet, mint korábban. A gyűjtőedény hamar megtelik. :-))


Lehet, hogy volt valami hiányuk, de én inkább csak rossz szokásnak, vagy ösztönnek tulajdonítom.


Tápot többfélét kaptak, és tök mindegy volt milyet. A kupacok eltűntek...


A biztos, hogy Bogi Brúnótól tanulta. A lányka sokkal óvatosabban közelített meg mindig minden halmot korábban, véletlenül se lépjen bele. Kikerülte negy ívben.


Most úgy tűnik hasznos ez a csepp,


hogy aztán a cseppek után miként alakul a dolog, majd kiderül.


Blog Widget by LinkWithin

Ismét együtt a két eb


Érdekesen alakult az első estéjük ismét együtt.


Még világos volt, amikor Bogi benti takaróját kiráztam az udvaron. Ő nézett, gondolkodott, ránézett a kutyaólra, beszaladt a kutyaólba, figyelte, hogy figyelem-e.


Utána nem is nagyon foglalkoztam vele, a kutyusok jól elvoltak ,a kinti világítás még bekapcsolva, hagytam őket futkosni. De a férjem azt hittem alszanak már, ezért ő leoltotta a villanyt.


Mikor felfedeztem , megyek ki, Bogika az ajtóban tanácstalanul toporog, Brúnó a kutyaólban,  a közben egyszemélyessé vált ládikóban elkényelmesedve.. Hoppá!!


Nem tudtam mi van, attól tartottam Brúnó nem engedi be. Odmanetem, Brúnó kijött, Bogi bement, és akkor Brúnó nézett rám tanácstalanul.


A ládát kivettem, ezzel a probéma megoldódott, azóta kettecskén telnek a jól zigetelt kutyaólban az éjszakáik. Sőt, az ajtónyílás is le lett szűkítve, hogy még kevesebb hideglevegő férkőzhessen be.


Ők a vizslánkkal ellentétben nem hordják ki a kutyaólba tett meleg rongyokat, esetleg reggel csak , amikor rájuk jön már a tépkedés.


Újra együtt rosszalkodnak, temészetesen Brúnó irányításásval.


2007. november 13., kedd

Varratszedés


 Október 29. A varratszedés napja


Elérkezett ez a nap is, fogalmam se volt róla, hogy ehhez,  hogy tudja a doki nyugalomban  tartani a kutyust.


De egy  biglis gazdi (Anett) tapasztalatait ismerve, éhgyomorra vittük Bogit.


Egy-egy öltés kiszedését aránylag jól tűrte, de aztán egy kicsit be kellett lőni a kisdrágát.


Én meg asszisztáltam,  vénásan kapta, így gyorsabban hatott, és kevesebb ideig, el se aludt, minden öltés kiszedésénél megrezzent. De nem úgy, hogy akadályozta volna az orvost.


Sikeresen megszépült, és akadálymentesítve lett a fülvakarás. :-))


A kakafalós tapasztalatokat előadva a doki ajánlotta próbaképpen a kutyáknak szóló Béres cseppet. Nem egy olcsóság, de próba szerencse alapon vettünk egy üvegcsével.


Mikor hazaértünk még nem mertem összeengedni Brúnóval rögtön, kissé bódult állapotában...ő maga sem tudta, hogy aludni akar-e vagy mászkálni a lakásban.


Ilyen szép lett:


Kb. 1 órával varratszedés után, még kicsit kábán.







Egy órával később már boldogan viháncoltak együtt Brúnóval, de erről meg sajnos kép nem készült.

Képek






 Amikor marad a gyerek, mert alszik :-)))


 


mert fáradt és pihen ...





mert játszik :-)))